1.rész - Bevezetés

Bíp – bíp csörgött az ébresztőórám. Reggel 6 óra van. Huuu ez az első napom ideje felkelni nehogy elkések már az első nap. Felkeltem és kimentem a fürdőszobámba készülődni. Utána elindultam a konyhába valami kaját csinálni elég gyorsan végeztem a kajálással. Rá néztem az órára és már 7 óra volt. Na, gyorsan felkaptam a fülesemet, hogy ne unatkozzak az úton.

Kb. 20 percre laktam a sulitól. Még új a város hisz tegnap érkeztem, de neten néztem utána merre van a suli. Kicsit elbambultam az út közben, de mikor oda értem alig voltak már kint szinte mindenki bent volt a termekben. Megálltam egy pillanatra hogy szétnézzek. A legfeltűnőbb a suli neve volt, ami szépen ki volt írva. (jó nagy betűkkel hogy senki ne tévessze, el gondolom :D ) Na de indultam is tovább közben az eget bámultam, hogy milyen szép is J és egyszer csak valaminek (vagy inkább valakinek) neki mentem… és hátra estem.
- Hé, vigyázhatnál jobban is – Mondta az idegen komor arccal
- Bocs nem volt szándékos, de te is vigyázhatnál jobban vöröske. – Felnéztem és egy vörös hajú barna szemű szempárt láttam. és közben nyújtotta a kezét, hogy felsegítsen. – és kiszúrtam, a pólóját.
- Ne akarj kioktatni kislány… amúgy is, ni, csak ki beszél?! - és közbe vágtam nem figyelve arra, hogy mit mond-mert közben elkezdett a hajammal játszani
- Hol szerezted a dzsekidet???? – kérdeztem egyből.-
- Mi az csak nem szereted a rockot? Egy lány, aki nem csak úgy öltözködik, hanem még szereti is. hm..! J
- Ne mellé beszélj, hanem mond, meg hogy honnan van, sehol se lehet ilyet kapni!! – mondtam döbbenten.
- Az egyik koncertről van az egyik ismerősöm szerezte. – felvett egy csábos mosolyt, amivel azt gondolta, hogy el tud csábítani.. – De ha ennyire tetszik, tudok neked szerezni egyet valamiért cserébe…-

Na, a mi kis beszélgetésünket félbe szakította az igazgatónő.
- Jó napot fiatalok! Ön lenne az új diákunk? Azonnal keresse meg a DÖK elnököt, mert lenne egy két elintézni való a papírjaival. Maga pedig Castiel menjen órára különben nagy bajban lesz.
- Igen is igazgatónő azonnal megyek a DÖK elnökhöz csak elköszönök az új barátomtól. – A vöröske pedig közben érdekes képet vágott mikor azt mondtam, hogy barátom.
- Rendben Smith kisasszony. – ezzel elment.
- Na, neked még neved is van vöröske? :D – közben kuncogtam és nagyon közel hajoltam hozzá, mint aki meg akarja csókolni és közben elvettem a dzsekijét. – Ja és ezt, köszi, majd talán vissza kapod J - majd gyorsan elszaladtam a DÖK terem irányába mintha tudtam volna, hogy egyáltalán hol van.
- Hé add vissza!! –közben mosolygott – Ezt még meg fogod bánni kislány! Nem sokára úgyis találkozunk!

Megindultam tovább amint mentem egy darabig megint neki mentem valakinek és már is a földön voltam... kell nekem hátra nézelődni. J Most egy szőke haj s kék szempár fogadott.
- Szia, nincs semmi bajod? – és nyújtotta felém a kezét, hogy felsegítsen.
- Szia, bocsi csak én nem figyeltem,- közben felálltam leporoltam magam. – De ha már így összefutottunk tudnál nekem segíteni?
- Persze, de ááh hogy nem vettem észre biztos te vagy az új lány Rehbekka Smith ugye? És miben kéne segítenem?
- Igen, de te honnan tudod? – néztem meglepetten. – abban hogy hol találom meg a DÖK elnököt?
- Nathaniel vagyok és egyben a DÖK elnök is. J örülök a találkozásnak Rehbekka – mintha kicsit zavarban lenne annyira elpirult. Szegény. –Na és mit szeretnél a DÖK elnöktől mit tehet érted? J
- Az igazgatónő küldött, hogy a beiratkozási papírjaimat rendezzük el.
- Áhh igen gyere be DÖK terembe és ott mindent elrendezünk. – Ebben a pillanatban vettem észre Cast a szemem sarkában, nem volt valami jó kedve.
- Oké, menjünk, menjünk. – Próbáltam siettetni egy kicsit.

Megbeszéltünk mindent, ami fontos volt a beiratkozásommal kapcsolatban a 19-es teremben lesznek az óráim. Most már indultam volna a terembe amikor…
- Rehbekka ha bármiben segítségre van szükséged, akkor engem mindig megtalálsz és természetesen segítek is, ha tudok. Akkor is, hogyha csak kiöntenéd valakinek a lelked. – Majd kacsintott és én bólintottam és mentem tovább.

Na, ezt is le tudtam most már csak megkell találnom a 19-es termet ahol az óráim, lesznek. Áhh meg is van ez gyorsan ment. Bekopogtam és bementem a  terembe.
- Jó napot! Biztos ön az új diák ugye? Mutatkozzon, bekérem röviden. – Közben végig méricskélt a szemével. Ahogy a többi osztálytársam is.
- Igen én vagyok Rehbekka Smith most költöztem ide a nagynéném házába nem messze az iskolába. Azt nem szeretném részletezni, hogy miért. 15 éves vagyok. Ennyi elég lesz?  -  Míg beszéltem a vöröske végig figyelt és néha én is odanéztem pont a szemébe ilyenkor hülye képet vágtam és fogtam a dzsekijét. :D
- Igen köszönöm üljön le Castiel mellé mivel már több hely nincs. – Hát nekem is csak ilyen szerencsém lehet, hogy pont a vöröske mellé ültetnek le.
- Szia, kislány! – súgta a fülembe. -  Mondtam, hogy még találkozzunk.

Az óra nagy része unalmasan telt közben Cast piszkált nehogy elaludjak. De persze, csak azért mert azt gondolta, hogy fel tud idegesíteni… Kicsengetek az első óráról én rohantam a szekrényemhez hogy eltegyem a dzsekijét amit még nem szeretem volna vissza adni. Végül sikerült elérnem a szekrényemig és elrakni, de mikor bezártam pont odaért.
- Ha nem adod vissza, akkor ez az enyém. – és lekapta a fejemről a kalapomat. óhh pedig annyira ment a szerelésemhez.
- Legyen a tied annyira nem fontos: P – és ott akartam hagyni, mire megfogta a karom és visszahúzott és halkan a fülembe súgta, hogy „úgy is visszaszerzi.!”- és otthagyott.

Elment nem is tudom, hogy hova de a kalapom is magával vitte. Na, mindegy úgyis vissza fogom kapni J a nap további részében nem láttam. Utolsó óra után elindultam haza. Beértem a házba furcsa volt mintha lett volna valaki itt rajtam kívül. De mivel nem lehetet senki se mivel becsuktam az ajtót így nem foglalkoztam vele. Ledobtam a cuccaimat és bementem a konyhába valami kaját csinálni. Kész is lettem a kajámmal és felvittem a szobámba leraktam az íróasztalomra és közben az ajtó becsukódott mögöttem és észrevettem, hogy az ablak nyitva gondoltam a huzat csapta be így elindultam az ablak felé.
- Szia, kislány! Mondtam, hogy még találkozzunk és visszaszerezem azt, ami az enyém. – Közben hátulról megfogta a derekamat és szorosan magához húzott.
- Engedj, el most azonnal vagy nem állok jót magamért. – közben ő elkezdte szagolgatni az illatomat és apró kis puszikat nyomat a nyakamra.. – Hihetetlen vagy eressz el de most rögtön.
- Előbb ad vissza dzsekimet! – és egyre jobban elkezdett magához szorítani.
- Ahhoz előbb el kéne, engedned nem gondolod? – Majd elengedett én pedig megfordultam és pofon vágtam.
- Auuu, ezt most miért kellet? – vágott értetlen fejet.
- Nem egyértelmű hogy a fenébe jöttél be? Honnan tudod, hogy itt lakok? és miért kellet lefognod, mint egy betörő? Tessék, itt van a dzsekid. – ezzel a mondattal hozzá is vágtam a dzsekiét és ki tessékeltem a házamból.

Castiel csak bámult és nézett ki a fejéből fogta a dzsekiét és elment. Én becsuktam az ajtót az ablakokat és elmentem fürödni ezután a hosszú nap után és végül elgondolkozva feküdtem le és végül a sok gondolkodásban elaludtam.

*Folyt köv nem sokára. J