10.rész - A meghívás

Mi van itt? Miért nem tudok fel kelni? aztán kinyitom a szemem és hogy is tudnék felkelni hogyha két só zsák fekszik rajtam. Nem tudtam megmozdulni… elkezdtem mocorogni hátha valahogy még is sikerülne felkelnem… Valaki felkelt…

-Vau, Vau… - elkezdett ugatni Démon majd megnyalta az arcom és csóválta a farkát.
- Na Démon hogyha tényleg kedvelsz akkor leszeded rólam ezt a só zsákot… J -

Ő csak értetlenül nézett rám… Cast persze még mindig aludt. Elkezdtem letolni magamról és úgy tünik Démon mgértette mit akarok. Segített lelökni :D Végül sikerült is lelőkni és erre már persze felkelt.

-Aucs mi a fenét csinálsz? – kérdezte kicsit mérgesen.
- Hát nem tudtam felkelni tőletek majd Démon segített lelökni az ágyról, hogy végre felkelj :D
- Igen? akkor gyere te is… - és megfogott és lerántott magához. J

-Szállj le rólam nehéz vagy!
- Most megvagy kislány! Nem menekülsz… - ekkor nem tudta befejezni a mondatát mert ráugrott Démon és rá morgott majd hozzám jött és össze vissza nyalogatott! J

- Tessék már a saját kutyám is ellenem van :D Ezért még számolunk Démon!
- Hagyd békén az én megmentőmet! J - Közben én felkeltem a földről és elindultam a konyhába – Gyere, Démon kapsz reggelit. Te pedig vöröske menj, fürödj, le vagy öltözve nekem mindegy csak siess.

Megettem Démont majd csináltam Cast- nek is valami reggelit, míg ő megfürdött addig én is megreggeliztem. Majd felmentem a fürdő elé, mert nem bírtam megvárni mire kijön a vöröske.

-Na végre hogy kész vagy! Lent van, a reggeli egyél nyugodtan addig én is elkészülök. – Majd bementem a fürdőbe magamra zártam az ajtót biztos, ami biztos bár tudom, hogy Démon megvéd: D hihhi. Majd elkészültem elég hamar.

Amint kész voltam le mentem a földszintre Cast-hez de akkor már senki se volt ott… hova tűnhettek?! Ekkor kaptam egy sms-t azonnal rohantam megnézni a telom ami a szobámba volt.

Majd fogtam a táskám és elindultam a suliba. Kíváncsi vagyok hogy Cast honnan tudta a számom és hogy mit akar kérdezni… Alig hogy elindultam otthonról csak azt hallottam hogy valaki kiabál utánam de ki az?

-Várj Bekka!
- Oh, Szia Ken, mizujs?
- Szia, semmi különös van egy meglepetésem és nyugi már csak a barátod akarok lenni… Felfogtam. J
- Na ennek örülök, jó hogy végre csak a barátom akarsz lenni épp a suliba tartottam – félbeszakított -
- Elkísérhetlek? – közbe azzal az aranyos mosolyát is megvillantotta
- Oké, de mi az a meglepetés? Majd nem sokára megtudod :P – majd mögém állt – van kekszem kérsz? J

Míg a sulihoz értünk sokat beszélgetünk és nevetgéltünk. Majd oda értünk a sulihoz és megállítottam.

-Na most már ki vele mi az a meglepetés?!
- Hm.. na jó ha már így sarokba szorítottál muszáj leszek.. :D Ide fogok járni suliba én is. J
- Vááóóó ez tényleg meglepetés. J Akkor gyere és bemutatlak néhány osztálytársnak úgy is itt jönnek. J - megvártam, míg egy kicsit közelebb értek – sziasztok, fiúk bemutatom, az új osztálytársunkat Ken J
- Szia, Ken?! Az én nevem Armin a tesóm pedig Alexy. –mondta Armin
- Mi osztályunkba fogsz járni ez tök jó! J - mondta Alexy vigyorogva

-Ha lehetne, hívjatok Kentin –nek, régen hívtak így mikor még nem így néztem ki… egyedül Bekkának hagyom mert régről ismerem…
- Oké Kentin. J - mondták egyszerre
- Neked nem kéne megkeresni a Dök elnököt, mint új diák?
- De azt hiszem.
- Na, akkor gyere, segítek megkeresni, J Sziasztok, fiúk az osztályban majd, találkozzunk.

Majd bementünk a suliba és egyből a Dök terem felé vettem az irányt Ken pedig követet.

-Szia Nathaniel, zavarhatnánk egy kicsit?
- Szia te bármikor de most úgyis épp ráérek mond csak mit szeretnél? J
- Ő az új osztálytársunk Kentin és a beiratkozási papírjai miatt jöttünk.
- Oh, igen már emlékszem. Szia Kentin én Nathaniel vagyok a Dök elnök.
- Szia Nathaniel. – majd felém fordult. – köszi Bekka innentől elboldogulok. úgy is becsengettek.
- Oké sziasztok majd a terembe találkozzunk! J

Majd ott hagytam őket és elindultam a szekrényem felé. kivettem néhány cuccom majd mikor megfordultam valaki a szekrényhez nyomott és mikor felnéztem akkor láttam hogy ki is ő J

Kissé elpirultam olyan közel hajolt hozzám.

-Szia kislány! J
- Szia Vöröske mit szeretnél?
- Nem emlékszel csak beszélgetni…
- Tényleg jut, eszembe honnan is tudod a számom és legutóbb honnan is tudtad, hogy mi a kedvenc reggelim? Honnan tudsz ennyi mindent rólam?
- Hát mondtam a múlt kor utánad kérdezősködtem…
- Nem vall rád, hogy kérdezősködsz… úgy hogy ezt nem veszem be…
- Jó nem is kell… Ez legyen az én kis titkom;)
- Na jó legyen… Gyere mindjárt becsengetnek..
- Várj akartam valamit kérdezni
- Na és mi lenne az?
- Majd délután suli után találkozzunk, és akkor elmondom.
- Hm… akkor találkozok veled délután, ha most bejössz az órákra vöröske! J
- Veled nem könnyű alkudni, de legyen. De akkor menjünk most már!
- Oké, ez könnyű volt.

Az órák nem voltak túl szórakoztatóak, de muszáj bent ülni szóval mindegy. Lassan de elteltek az órák. A legelső órán a tanár bemutatta Kentin az osztálynak. Majd Rosaly -val beszéltem egésznap… elmeséltem, hogy mi történt tegnap miután elváltunk. Csodálkozott rajta majd örült hogy jól vagyok J Amint kimentem a suliból Cast már ott várt az udvaron…

-Na mehetünk kislány?
- Nem unod még ezt a kislányozást?
- Nem – elkezdett kárörvendően nevetni J
- Na, jó menjünk és mégis hova?
- Majd meglátod J

Majd elmentünk a plázába és ott egy kis kávézóba ültünk be rendeltünk és utána elkezdetünk beszélgetni…

-Na végre elmondod hogy mit szerettél volna?
- Na, jó oké most már kénytelen leszek ugye? – sóhajtót egyet – A pénteki bálra van már partnered?
- Nem még nincs, de ez most, hogy jön ide?
- Úgy hogy velem fogsz jönni!
- Nem is kérdezed csak ki jelented?
- Igen vedd ezt egy köszönetnek… amiért megmentettelek tegnap. :P
- Ebben van valami. Oké legyen.
- Gyere haza kísérlek.

Elindultunk majd a házam elé értünk és épp beindultam, amikor visszahúzott és szorosan magához ölelt és egy puszit adott az arcomra J

- Jó éjt kislány! J Holnap találkozzunk.
- Neked is vöröske! Reggel várlak. Szia

Majd elment én pedig bementem a házba elmentem zuhanyozni majd elgondolkodtam az érzéseimen és végül így aludtam el. A gondolataimba belemerülve.

*Folyt köv. nem soká. Ígérem nem soká jön még csak a java… J

9.rész - A visszatérő álmok

Ezután én egyedül elindultam haza… Már sötét volt. nem csoda hisz mindjárt este van. Olyan érzésem van, mintha követne valaki. De ki? És miért? Elkezdtem sietni, majd azt veszem észre, hogy futok, futok…

Nem tudom, hogy miért a parkon keresztül futottam. Sötét van, futok, alig látok, hátra nézek, ez a sötét árny fut utánam, de miért is néztem hátra?? Szerencsémre pont most botlottam meg valamiben és ez az árny csak közelít. elkapja, a karom a táskám akarja kirántani a kezemből… és közben egy kés van a kezében... nem tudom, mit csinálhatnék… kirántom a karom a szorításából…és mielőtt még elfutnék a lábára lépek még jó hogy magas sarkú van rajtam na de még mielőtt magához tér elkezdek tovább futni… de mint ha valaki ott állna előttem de nem látom ki az. De érzem azt a biztonságot, amit az álmomban is. mindjárt oda érek… hátra nézek és az az alak még mindig követ úgy tűnik nem voltam elég erős… most hogy lerázzam..

Futok, futok, de már alig bírom. „gyerünk Bekka képes vagy rá kibírod, már csak egy kicsit kell!” Ezt mondogattam magamban. Majd oda értem a titokzatos idegenhez és a karjába borultam. Nem figyeltem az arcát csak arra lettem figyelmes, hogy félre lök és közém és a támadóm közé áll. 

-Tűnj innen te alávaló tolvaj, míg szépen mondom. – ezt a hangot ismerem. ez az én Vöröském de hiszen hogy kerül ide…?!
- Mert ha nem akkor mi lesz, kölyök? – kérdezte vissza a rabló és elindult Cast irányába a késsel, de mintha valami oda ugrott volna… mi lehet az? Ez egy kutya? de ki- é és miért védi Castielt?

A kutyától úgy megijedt a tolvaj, hogy (mivel egy kicsit meg is harapta) megpróbált elszaladni. A nagy sötétben észrevettem, hogy a közelben ott van néhány rendőr. Oda szaladt hozzájuk Cast és elmondott mindent, míg a kutya lefoglalta a tolvajt. A rendőrök a tolvaj után eredtek, majd elkapták. Majd Cast oda jött hozzám hogy felsegítsen, de hirtelen valami rám ugrott… és megint a földön feküdtem.

-Héé… - szóltam a kutyusra nevetve. – köszi hogy megmentettél minket kutyus.
- Démon, gyere, szállj le Bekkáról!
- Démon? Szép név, gondolom akkor a tied.
- Mi másért védett volna meg?
- Talán mert sejti, hogy nem vagy rossz ember?!
- Ez is egy lehetőség J - felsegített megint Démont pórázra rakta – Gyere, kislány haza kísérlek, még mielőtt még egyszer bajba kerülsz.
- Rendben vöröske, és köszönöm neked is hogy megmentettél! J

Elindultunk haza egy darabon én is vittem Démont közben beszélgettünk.

-Nagyon aranyos a kutyád van és hűséges és védelmező. Milyen fajta is?
- Hát igen meglátszik, hogy az én kutyám. J és belgajuhász – Közben haza értünk. -
- Gyere, be és aludjatok ma este itt nehogy nektek is bajotok essen majd holnap hazamentek. Te aludhatsz a kanapén, mint a múltkor és Démon pedig ahol csak szeretne J

Közben kinyitottam az ajtót Démon egyből beszaladt a házba és a tv előtt megkuporodott. Cast –nek esélye sem volt válaszolni J

-Én megyek, keresek valami tálat és enni valót az én megmentőmnek! J
- Oké itt maradunk és ne csak neki keres a másik megmentőd is éhes :D
- Oké nem felejtkeztem meg róla sem. J

Majd megetettem Démont közben a vöröske tv –t nézett. Majd leült velem a konyhába vacsorázni. Majd elmentem fürödni és lefeküdni készültem amikor az ágyamban már várt valaki.

Olyan édesen aludtak nem volt szívem felkelteni őket főleg Démont, nem amiért megmentett. Így tehát hagytam aludni őket majd a földre leágyaltam és lefeküdtem majd elaludtam egész hamar… Mielőtt elaludtam azon gondolkodtam megint csak, hogy milyen jó hogy megmentett a vöröske és mit is érzek én iránta, de kíváncsi lennék, ő mit érez és persze hogy milyen aranyos Démon. Örülök hogy már tudom mi volt a visszatérő álmom de valamiért olyan mintha nem jöttem volna még rá valamire.. de mi lehet az??

Reggel arra keltem, hogy nem bírok felkelni, de hát mi történt? Mi van itt? – kérdeztem magamtól.

*Folyt köv. nem soká, ja és bocs hogy ennyire rövid, de most nem megy az írás… egy kis szünet fog következni. azért hogy hosszabb részek legyenek. és azért is mert most rá kell kapcsolnom a tanulásra. Most fogok érettségizni tehát nem, szeretném elszúrni. Jó olvasást és várom a véleményeteket kommentbe vagy akár a részek végén lévő közvélemény kutatásnál. 

8.rész - Készülődés

Ma reggel is elkészültem szokás szerint és most nem késtem, mint általában. Most senki nem jött elém egyedül mentem suliba, ahogy szeretem volna. Sokat gondolkodtam az előző napokon, próbáltam rájönni hogy mit is érzek igazából. De nem igazán jöttem rá. De mikor beértem mindenki készülődött tervezett rendezett, vagy éppen keresett valakit. De mi folyik itt? Gondoltam magamban. Megláttam Rosaly egyből szaladtam hozzá hátha tud valamit.

-Szia Rosaly, nem tudod, hogy mi folyik itt? Mindenki sürög forog, lemaradtam valamiről?
- Te nem is láttad? – kérdezte csodálkozva.
- Mit kellet volna látnom? – értetlenkedve kérdeztem.
- Hát a plakátokat minden ezzel van tele. Jövő hét pénteken lesz a DiákBál. Te nem is tudtad?
- Hát, míg nem mondtad nem is tudtam.
- Ja hát persze te új vagy, de a plakátok már kint vannak kb egy hete. Na de nem baj. Akkor gondolom még ruhát se választottál ugye?
- Hát, ezt eltaláltad. Lenne kedved ma velem jönni vásárolni? J
- Hát, persze ez lett volna a következő kérdésem J
- Na akkor majd a plázánál találkozzunk fél négy körül, és most megnézem a plakátot. Majd az órán találkozzunk. Szia
- Szia, ott találkozzunk. J

Elmentem megnézni az egyik plakátot igaza volt Rosaly-nak tényleg minden ezzel van tele, hogy nem vettem észre?! „Párban vagy Pár nélkül is várunk minden diákot a bálra. Elegáns megjelenés kötelező.” Na, szuper mehetek egyedül is akár. De nem lenne a legjobb, de ezen még ráérek gondolkodni, hiszen csak jövő héten, pénteken lesz. Az órák unalmasan teltek. Kivételesen mindenki bent volt az órákon. Majd órák után haza mentem és elkészültem és mikor rá néztem az időre már majdnem 3 óra volt. Na, sietnem kell, el ne késsek. Mikor odaértem akkor már ott volt Rosaly és várt.

-Szia Rosy sokat vártál rám?
- Nem, most értem ide én is .
- Szuper akkor mehetünk? J
- Naná J
- Van már elképzelésed hogy milyet szeretnél?
- Nincs amelyik megtetszik az lesz :D De tudok egy jó helyet és még kedvezményt is kaphatunk ha oda megyünk.
- Miért is?
- Majd meglátod J

Elmentünk a legjobb butikba és Rosy egyből oda ment az eladóhoz és megcsókolta! Én csak néztem értetlenül rá.

-Gyere Bekka, bemutatom neked Leigh -ot.
- Szia, Leigh? Rehbekka vagyok.
- Szia Rehbekka Leigh vagyok Lysander testvére és Rosaly barátja.
- Áh, akkor így értetted azt a kedvezményt :D és így már értem ezt a csókot :D
- Bocsi Bekka hogy nem szóltam előre. J Na, gyere, keressünk valami jó ruhát! J

Keresgéltünk és Rosaly szinte egyből megtalálta magának valót és utána én is keresgéltem végül ez lett az eredmény:

Vettünk néhány kiegészítőt is a ruhákhoz. Majd fizetünk és persze kedvezményt is megkaptuk, amit mondott Rosy.

-Köszi Rosy ezt a délutánt és a kedvezményeket is J Holnap talizunk a suliba.
- Szívesen Bekka Szia.
-Szia

Ezután én egyedül elindultam haza… Már sötét volt... nem csoda hisz mindjárt este van. Olyan érzésem van, mintha követne valaki. De ki? És miért? Elkezdtem sietni, majd azt veszem észre hogy futok futok…

*Folyt köv nem soká  

7.rész - Csajok kontra Pasik

Reggel mire felkeltem nem volt már ott Cast. De hát hova tűnt? Úgy volt, hogy együtt megyünk. Na de ha nem hát nem. Ideje felkelni, hiszen ma suli van. Tehát felöltöztem és reggeliztem.

Ma egy kicsit sportos leszek… (oké a magassarkú nem éppen sportos de nem számít nekem így tetszik) Ehhez van most kedvem és egyébként is asszem tesi az első órám. Gyorsan elkészültem és elindultam. Amint beértem a suli udvarra megláttam Cast épp Lys -el beszélgetett, de amint észrevett hozzám rohant.

-Szia kislány! Bocs hogy csak úgy leléptem.
- Szia vöröske. Semmi gond nyugi nem haltam bele, csak mert valaki ott hagyott. :P – nézett rám csodálkozva. - Na de nekem most mennem kell órára mindjárt becsengettnek. Szia Lys. – mivel ott volt nem messze és figyelt.
-Szia Bekka- mondta Lys mosolyogva.

Elindultam az osztályba majd a folyosón bele ütköztem valakibe. (Szokás szerint)

-Áh szia Bekka, néha oda figyelhetnél hogy merre mész J Kérlek beszélhetnék veled?
- Szia Nath. Bocs hogy nem figyeltem. Miről akartál beszélni?
- Csak arról, hogy én szeretlek kérlek adj egy esélyt!
- Na, ide figyelj Nathaniel! Nem mondom el többször! Én csak a barátod akarok lenni, de lehet, hogy ezek után még az se! – így a mondatom végén megfogtam a papírjait és fejbe vágtam vele! 

Ez után elindultam a terembe és ott hagytam Nathanielt hátha lenyugszik most már és megérti, hogy én mit akarok! Beértem a terembe és leültem a helyemre. Lassan mindenki bejött az órára még Castiel is és mivel mellettem volt a helye le is ült mellém. Az első óra történelem volt, és persze hogy felelünk és persze, hogy én felelek. De sajna nem nagyon készültem a mai órára. Na de próbáljuk, meg hátha tudok valamit. Hisz nekem van egy olyan tulajdonságom, hogy ha órán ott vagyok akkor legalább a felét megtudom jegyezni még hanem is figyelek.

-Ki fedezte fel Amerikát? – kérdezte mivel a földrajzi felfedezéseket tanultuk előző órán.
- Kolumbusz Kristóf 1492-ben
- Válasz helyes. A következő Milyen okai voltak a felfedezéseknek?
- Túlnépesedés, gyarmatosítás, kalandvágy,
- Helyes, a következő ki kerüli meg a Jóreménység fokát?
- Tudom… tessék, várni nem akar a neve eszembe jutni… huuh ki is volt.. – gondolkozom, de nem jut eszembe ki is volt ezt tudom még régi sulimban is tanultam, de most nem jut eszembe…
- Vasco de Gamma- valaki súgta mellettem de ki az? Castiel ő ilyet is tud?
- Meg van Vasco, de Gamma kerülte meg.
- A válasza helyes. Üljön le Smith kisasszony a felelte pedig ötös. voltak megingásai meg hiányosságai, de helyes válaszokat tudott adni. Na és persze ez az anyag egyáltalán nem volt nehéz.

Azzal leültem és csodálkoztam, de örültem is. Az óra többi részét a tanár végig magyarázta, de nagyon unalmas volt. Az óra alatt nem beszéltem Cast-el amikor kicsöngettek viszont rohantam a szekrényemhez mivel ott volt a tesi cuccom és a következő óra tesi lesz. Mentem az öltözőbe átöltözni kicsit lassan öltöztem át. Már be is csengettek.

-Bekka siess a tanár érted küldött, mert kezdenénk az órát.
- Rendben sietek, csak felveszem a cipőmet.

Amint kész lettem be mentem a tornaterembe és már mindenki melegített csak rám vártak.

-Na végre hogy ide ért Smith kisasszony. – mondta a tanár kicsit mérgesen.
- Elnézést tanár úr.
- Nem számít, kezdjünk, csináljanak két csapatot, áá nem is kell, fiúk kontra lányok lesznek. A győztes csapat ötöst kap.
- Na hajrá csajok. mondtam .
- Hajrá. – mondta mindenki kórusban.

Elkezdtünk kosarazni. Épp döntetlen volt az állás… Eltaláltak a labdával és én a földre estem.

-Vigyáz kislány! -
- Auccs,- és egyúttal felsegített Castiel, mivel ő volt, aki eltalált.
- Jól van Smith kisasszony? – kérdezte a tanár.
- Igen meg vagyok Tanár úr.
- Rendben, akkor folytassuk a játékot és dobhatsz 3 bűntető dobást.
- Fogadjunk csajok?! – mondta Cast közbe a fiúkkal összenézett.
- Oké és miben szeretnél fogadni? – kérdeztem a nagyszájútól J
- Ha bedobod, mind a három bűntetőt akkor az összes lányt meghívjuk egy sütire közösen a fiúkkal.
- Oké, és mi van, ha nem dobom be mind hármat?
- Egyszerű akkor ti hívtok meg minket! ;) – elgondolkoztunk, de végül egyszerre mondtuk, hogy: - Oké! J
- Gyerünk Bekka meg tudod csinálni!! – kiabálták a lányok. – Gondolj a sütikre. J

Nem igazán fájt hogy a földre estem, de így én dobhattam a fiúk ellen a büntető dobást. Nagy szerencsém volt, mert mind a hármat bedobtam. Így nyertünk és az összes lány kapott ötöst és a fogadást is megnyertük.

-Na fiúk akkor ma délután fizettek! J - mondtam felvágósan _D
- Így van, ígéret szép szó betartják úgy jó – mondta a Viola
- Gyerünk, fiúk ne keseregjetek majd legközelebb! – vigasztalta a fiúkat Rosaly
- Persze hogy álljuk a szavunkat. Ma délután órák után az udvaron találkozzunk. – Mondta Lys aztán az összes fiú elindult az öltözőbe a lányok pedig követék őket. Természetesen én is követtem őket. Átöltöztünk és mentünk a többi óránkra és alig vártuk a délutánt. Minden lány be volt zsongva hogy nyertünk a fiúk ellen. Kiderült, hogy elmarad az utolsó két óránk így csak 5 óra volt meg tartva. Mindenki kint volt az udvaron mire én is kiértem.

-Na végre már hogy itt vagy Bekka már majd nem itt hagytunk – mondta Rosaly – De még vártunk hisz te dobtad nekünk ezt a sütit J
- Kösz hogy megvártatok csak elpakoltam. Mehetünk is.

Elvittek minket a fiúk egy nagyon szép kis cukrászdába mindenki választott magának egy- egy sütit. Én most is a kedvencemet választottam citromos mignont. Majd párba ültünk le az asztalhoz. Nathaniel- Stellaval, Jade – Melodyval, Alexy - Violával, Dajan – Irissel, Armin –Samanthaval, én pedig Castiellel. Megettük. De már későre járt lassan kezdett besötétedni így mindenki elindult haza.

-Sziasztok, majd holnap találkozzunk. – Mondta egyszerre mindenki.

Elindultam, de valaki visszahúzott. Na vajon ki?

-Várj Kislány! Beszélnem kell veled, és egyúttal nem hagylak, egyedül haza menni elkísérlek.
- Nekem is kéne beszélnem veled, de nem kell mellém bébi csősz! Csak annyit akartam, hogy köszi hogy segítettél a feleletnél. Na de mondd, hogy te mit akartál?
- Én azt szeretném, hogy… Nem lenne kedved eljönni velem holnap délután valahova? Be akarok mutatni neked valakit! J
- Oké miért is ne? Na de most már tényleg megyek, mert már eléggé későre jár és kezdek fáradt is lenni.
- Elkísérlek. és ez ügyben nem nyitok vitát!

Látta Cast hogy fáradt vagyok és fáztam is hisz már egy kicsit hideg volt rám adta a dzsekijét és a hátára vett és hazáig vitt. Egy szót se szóltunk egész úton egymáshoz. Szerintem én be is aludtam egy kicsit.

*Folyt köv. nem sokára. és bocs, hogyha a kép nem mindig igazodik a történethez, amit tudok, általában megpróbálok mindent megtenni hogy a kép hű legyen a történethez! Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a történetemet! J

6.rész - Az újra találkozás

Éjjel alig tudtam aludni. Sokat gondolkodtam a tegnapi napon. Ma dél körül keltem fel hisz Vasárnap volt. De valami finom illatot érzetem, de mi lehet az? Hisz egyedül lakom itt. Felkeltem az ágyamból és lementem a konyhába /félkómásan/. Mikor leértem az emeletről egyből a konyhába néztem be és csodák csodája az asztal meg volt terítve két főre és valaki épp a tűzhely mellet állt valaki mikor rá jött, hogy figyelek akkor megfordult.

-Szia kislány! J - nézett rám vigyorogva. – Felkeltél már épp indulni akartam felkelteni téged!
- Szia Cast. Te mit keresel itt? És mit csinálsz? – néztem rá meglepődötten. – és vasárnap van miért kellett volna felkelnem?
- Hát bejöttem, úgy ahogy szoktam, J és hogy mit csináltam neked még egy meglepetést a tegnapi után. Ezért kellett felkelned. Na, hogy tetszik? – Ezzel az asztalhoz húzott és leültet és úgy tűnik a kedvencemet csinálta, de vajon honnan tudja mi az?
- Hé, te honnan tudod, hogy mi a kedvenc reggelim? És hogyhogy tudsz főzni?
- Hát úgy hogy kicsit utánad jártam J és onnan, hogy sokat főztem már magamnak is hisz Lys-el élni nem egyszerű főleg, hogy a szüleim állandóan dolgoznak, így meg tanultam gondoskodni magamról. Na, de kezdj neki, mert a végén kihűl J
- Oké – ezzel beleharaptam. – De te nem is eszel?
- Dehogy nem! – és neki látott ő is, Ő palacsintát evett csoki sziruppal én pedig tükörtojást bacon - nal.
- Neked ez a kedvenced? J - néztem rá vigyorogva annyira édesen ette :D
- Igen imádom a csokis palacsintát! – erre már ő is a legszebb vigyorát vette elő. – Kérsz?
- Persze hogy igen. – felszúrta a palacsintát egy villára és tartotta, hogy kapjam be, és mikor be akartam kapni elhúzta előlem. és így szórakozott rajtam. Végül feladtam. J Mikor látta, hogy nem küzdök be kapta a palacsintáját. Majd oda mentem és elvettem az egész tányérral és elszaladtam vele :D Természetesen ő szaladt utánam. Leültem a földre és elkezdtem magamba tömni mire oda ért elkezdett csíkolni. Alig tudtam lenyelni, ami épp a számba volt. végül sikerült lenyelnem és természetesen nem hagytam magam és visszakapta végül leterítettem a földön és én fölé kerekedtem.

Nem nagyon tetszett neki. Nekem annál inkább J

-Bekka nincs kedved eljönni ma velem egy buliba?
- Dehogy nem, miért is ne? – vágtam is rá azonnal J - Úgy se voltam azóta mióta ideköltöztem.
- Tényleg te miért költöztél ide és hogyhogy egyedül laksz? – Nem tudtam hogy elmondjam-e neki… nagyon elgondolkoztam rajta. – Még egy képet is láttam azon nem a szüleid vannak? – De amint belegondoltam hogy mi is történt…

Elkezdtem sírni.

-Semmi baj Bekka ne sírj, nem kell elmondanod, ha ennyire rossz! Majd elmondod, ha úgy érzed, de én mindig itt leszek neked! J - szegény Cast nagyon megijedhetett hisz semmit se tud.
- El kell mondanom, hogy legalább egy valaki, tudja. és nem tudom miért, de úgy érzem, benned megbízhatok, és melletted biztonságban vagyok!
- Rendben akkor mondd én, meghallgatlak. És persze hogy megbízhatsz! Én mindig meg foglak védeni, mellettem biztonságban lehetsz! – húú de deja vu érzésem van.
- A szüleim meghaltak.- Itt a kép a szüleimről. -

- Igen árva vagyok. De a nagynéném magához vett, de tudja, hogy most magányra van szükségem és nekem adta ezt a házat, ami úgy mond az ő egyik nyaralója ritkán jár ide. Minden hónapban küld nekem pénzt és így elélhetek egyedül, amíg felnőtt nem leszek.  Nina nénikém nagyon rendes szeretem is őt. Mindig is megértett. De mindig is a szüleimmel éltem és most hirtelen egyedül lettem már megszoktam. De megpróbáltam túltenni magam ezen és nem gondolkoztam ezen most azért kezdtem el sírni, mert feltörtek az érzések bennem.
- Értem ez tényleg szomorú, sajnálom, most tudom, hogy miért nem akartál beszélni erről az osztály előtt, és hogy egyáltalán miért nem mondtad el eddig még senkinek se! De hé, figyelj, most már itt vagyok én, és ha kell valamiben segítség, akkor csak szólj, szívesen segítek.
- Köszi vöröske! :P és ezzel meglöktem kicsit és felálltam a földről visszamentem enni. ő persze követett.
- Na, kislány, ha végeztünk az evéssel én elmegyek haza aztán olyan 6 körül érted jövök. Oké?
- Oké – Gyorsan megettünk mindent és én elmentem a plázába vásárolgatni egy kicsit a bulira Cast pedig haza ment.

Tök jó kiválasztottam a ruhámat és elindultam haza . Haza értem elmentem letusolni majd felöltöztem sminkeltem és végül majd nem kész voltam akkor érkezett meg Cast.
- Szia Kislány kész vagy már?
- Szia Cast egy perc és kész vagyok. Am nem előbb jöttél? De igen hogy biztos időben kész legyél!

-Kész is vagyok időben, még ha nem is lennél itt. :P
- Huu….
- Miaz? Valami baj van?
- Nem semmi, épp ellenkezőleg nagyon jól nézel ki! – asszem elpirult. De nem csak ő J
- Öhm… köszi. Te se nézel ki rosszul. Na, mehetünk?
- Persze, csak rád várok.

Elindultunk, én nem tudtam, hogy pontosan hova megyünk egyedül Cast tudta hisz még azt se mondta, hogy hova megyünk , de nem számít. Már kíváncsian várunk. Megérkeztünk, nagyon jó helynek tűnt. Bementünk Cast megfogta a kezem nehogy elhagyjon, gondolom. J Egyből a pulthoz mentünk.

-Iszol valamit? Vagy majd később?
- Igen egy csoki krém likőrt. Te mit iszol?
- Egy csoki likőrt és egy gin tonic –ot- mondta a pultosnak. Megnéztem a pultost és olyan ismerős volt. De nem jutott eszembe hogy honnan.
- Figyelj, Bekka most egy kicsit itt hagylak, ha nem gond van egy kis dolgom, de sietek vissza oké?
- Na, szép te hívsz el és itt is hagysz? vöröske? Na, jól van, semmi baj Menj, csak J Hidd el meg leszek egyedül is. – Majd elment én épp a pulthoz fordultam az italunkért. A pultos elkezdett nagyon nézni.

- Rehbekka? Rehbekka Smith?
- Igen, de te honnan tudod a nevemet? – kérdeztem csodálkozva.
- Hát nem ismersz meg? Persze nem így néztem ki mikor utoljára láttál! Én vagyok az Kentin.
- Ken?? Most már tudom, hogy honnan voltál annyira ismerős nekem J
- Kérlek, ne hívj így, a katonai suliban már megszoktam a Kentin és ez így jobb is mert már más vagyok.
- Ne haragudj, de nekem jobban tetszik, a Ken és ezért így szeretnélek hívni, hanem gond.
- Na, jó de csak te hívhatsz így. Amúgy nagyon jól nézel ki.
- Köszi, szépen, te am hogyhogy itt vagy pultosként?
- Egy haverom mondta, hogy kéne egy kis segítség. De párpercre itt tudom hagyni, nincs kedved velem jönni, táncolni?
- Tudod, mással vagyok most itt. és abban egyeztünk, meg hogy itt megvárom.
- Jaj, pár percet kibírsz egy régi baráttal. És ezt a kört én állom nektek. – megittam a csoki likőrömet és elmentem Kennel táncolni. De még most is úgy volt, ahogy sejtettem. Kennek még mindig bejövök. A tánc közben elkezdett közeledni és megakart csókolni, de én nem akartam! El akartam tolni, de nem ment!

- Ken, én még mindig nem érzek úgy irántad, ahogy te irántam. Kérlek, ne erőltesd. – de mint aki nem ért a szép szóból. Nem akart elengedni és a hangos zene miatt senki se vette észre. – Ken, engedj el!  - Most még sokkal erősebb volt mint legutóbb találkoztunk a régi suliban.

-Bekka én szeretlek még mindig és nagyon akarlak.
- Ken engedj el! – Nem engedett, de valaki már megint segített.

- Nem hallottad pultos fiú enged el!
- Mert ki vagy, hogy megmondod, hogy mit csinálhatok és mit nem?
- A barátja, na tűnj innen mielőtt jobban dühbe gurolok.
- Oké jól van, Bekka még majd beszélünk

Azzal Ken otthagyott minket hála. Én pedig csodálkozva néztem Cast-re de közben hálálkodtam is neki hogy megvédett.

-Látod én mondtam, hogy megvédelek! Na de gyere, menjünk, még mielőtt még többen rád másznak. A többit meg majd megbeszéljük később!
- Oké, menjünk. de hova?
- Ja, el is felejtetem, az ismerősöm zenél, és beszéltem vele van mára még egy meglepetésem.

Tehát elmentünk a színpad mögé és mondta, hogy az ismerőse megengedte, hogy mi is fellépjünk.

-Honnan tudod, hogy tudok gitározni? – erre elkezdett vigyorogni.
- Onnan hogy láttam a gitárt a szobádban. Na gyere ne kéresd magad! J
- Nem kéretem magam. Csak utánad vöröske! J

Azzal felmentünk a színpadra és játszottunk. És nagyon élveztem.

Ezután, nagyon későre járt mire haza készültünk menni. De nem akarta, hogy egyedül menjek, ezért elkísért. Én megkértem, hogy maradjon, mert már tényleg későre járt. És így holnap megtudjuk, beszélni amit, kell, és együtt tudunk menni suliba. Vagy max haza siet reggel, de estére mindenképp marasztaltam hisz úgyis egyedül lakom. Végül beleegyezet, Volt ott fiús ruha is hiszen a nagynénémnek van egy fia akinek a ruháiból maradt ott. azt adtam neki. Elmentünk fürödni persze külön- külön és utána lefeküdtünk aludni. a szobámba volt egy kihúzhatós kanapé ott aludt ő. És a múltkor amúgy is ott hagyta a dzsekijét most visszakapta. Egész este úri ember volt Cast de szerintem, ha akar, akkor tud ő rossz is lenni. (jó értelemben). Elalvás előtt végig gondoltam az egész napot és szuper volt a Ken részt leszámítva. De annak örültem, hogy újra találkozhattam vele.

*Folyt köv. nem soká

5.rész - A meglepetés

Emlékeztető az előző részből:

Megcsókolt. Majd én eltoltam és eltoltam magamtól és elfutottam. Egészen hazáig futottam nem is tudom, hogy miért?! hisz nem tett semmi rosszat,csak egy gond van ezzel, hogy én nem érzek iránta semmit se. Haza értem és és nyitva volt az ajtó. Valaki volt bent. De ki?

5. rész

Ki kell derítenem, hogy, kivan bent nem szabad meghátrálnom, hiszen ez az én házam! Elindultam az ajtón befelé és felkapcsoltam a villanyt, és ahogy a szememmel fürkésztem a nappalit megláttam a betörőmet a kanapén aludt.

-Castiel te mit keresel itt? – fakadt ki belőlem, de közben annyira aranyos, ahogy alszik. Nyugodtan, békésen, mint akik sose lenne mérges vagy undok, vagy akár bunkó. Nem is reagált arra, hogy most szóltam aludt tovább. Nem akarom felébreszteni annyira aranyos. Hát megpróbálok halkan felmenni az emeletre a fürdőbe le akarok fürödni. Tehát felmentem az emeletre eddig úgy tűnik hogy nem kelt fel. Meg engedtem a vizet a kádba, gyorsan megfürödtem átöltöztem pizsamára.

Lementem megnézni, hogy még mindig itt van-e Cast? Csodák csodája már nem volt a kanapén csak a dzsekije és egy kis cetli volt.

Na, ez szép. Na, nem baj akkor holnap kiderül. Most elmegyek lefeküdni és holnap kiderül minden.

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki az ajtómon dübörög… Felvettem a kabátom és félkómás fejjel lesétáltam az ajtóhoz. Kinyitottam és az ajtóban Nath állt. Nem akartam vele beszélni ezért azonnal beakartam csapni az ajtót de megfogta a kezével és a lábát oda tette.

-Ne zárd be előttem az ajtót Bekka! Beszélnem kell veled.
- De én nem akarok még. Menj el!
- Nem Bekka meg kell hallgatnod! Sajnálom, ne haragudj – nem bírom már úgy tartani az ajtót ezért elengedtem és kiléptem hozzá
- Nath kapsz, két percet mond el amit akarsz és menj el! – kicsit megdöbbenten nézett rám, de hátha így hamarabb elmegy. – Na mondd én figyelek.
- Sajnálom, nem akartalak csak úgy megcsókolni, de nagyon tetszel, beléd szerettem. És a közeledben elvesztettem a fejem. – elkezdett közeledni felém megint. – Ne haragudj, sajnálom.

Megfogta a derekam és magához húzott. Próbáltam eltolni magamtól, de nem ment. Meg akart csókolni.

-Engedj el Nathaniel, mert különben megbánod!
- Nem engedlek el! Megőrjítesz!!! – Hiába próbáltam szabadulni a szorításából nem ment. Erősebb volt, mint én. De valaki ki tépett a szorításából! És én a földre estem. De ki az? felnéztem és ezt láttam:

 -Mit képzelsz? Azt mondta, hogy enged el! Akkor miért nem értesz a szép szóból? – nézett mérgesen a vöröske Nath-re.

- Neked ehhez semmi közöd. Amúgy is mit keresel te itt?  – ezzel levette cast kezét magáról. –
- Neked ahhoz semmi közöd. Tűnj, el mielőtt még behúzok neked egyet. És ne gyere még egyszer Bekka közelébe! –ezzel elindult Nath mintha megértette volna, de ezt kiabálta vissza. .
- Bekka ezt még megbeszéljük e nélkül a s****fej nélkül.
- Tűnj, el gyorsan még mielőtt jobban felidegesítesz!

Felém fordult a vöröske látta, hogy még mindig a földön vagyok ezért a kezét nyújtotta.

-Jól vagy kislány? J - nézett rám aggódva.
- Igen, jól vagyok most már köszönöm Cast! – ezzel a nyakába ugrottam és egy puszit nyomtam a homlokára J

Ő csak felnevetett és megölelt. Majd elengedett.

-Na, és így pizsamában akarsz ma velem jönni? – és akkor ugrott  be hogy én ma megígértem hogy beszélünk és elmegyek vele valahova.
- Öhhm persze hogy nem csak arra keltem fel, hogy valaki veri az ajtómat és megnéztem, hogy ki az és a többit meg már szerintem sejted. – magyaráztam neki zavartan. – Na de ha megvársz akkor átöltözöm és utána azt csinálunk amit szeretnél.
- Csak meg ne bánd, hogy ezt mondtad. J - nézett rám rosszalló nézéssel. Na de rosszabb úgy se lehet, mint az előbbi.  – Na, gyerünk, menj át öltözni! Tudod, van egy kismeglepetésem is vagy már ezt is elfelejtetted?
- jahj tényleg, na, mond meg most mi az… - próbáltam szépen nézni hátha megmondja-
- Majd ha elkészültél megtudod J
- Akkor gyere be addig – ezzel én elfutottam a szobámba felöltözni, hogy végre megtudjam a meglepetést. J
- Azért ennyire nem kell sietni, hogy még, fuss is van, időnk bőven itt van az egésznap! J - kiáltotta utánam. De nem igazán bírt érdekelni már nagyon kíváncsi voltam.

-Kész vagyok most már meg tudhatom, hogy mi a meglepetés?
- Menjünk, sétáljunk, és majd meglátod, hogy mi is a meglepetés J
- Oké menjünk, igyunk egy kávét és együnk is valamit, mert már éhen halok!
-Oké menjünk, tudok, egy helyet ahol jó kaják vannak. J

Elmentünk az Utas Grill -be ahol egy-egy hamburgert ettünk, amit ő fizetett. Nem hagyta, hogy én, na de vett még elvitelre magának egy kávét nekem meg egy capuccinot és elmentünk a parkba ott leültünk és megittuk.

-Na, kislány hogy érzed magad? J
- Köszi, egész jól vöröske. Kösz, hogy segítettél Nathenial-el kapcsolatban.
- Nincs, mit legközelebb jobban vigyáz magadra. – aztán a földet kezdte el nézni mintha gondolkodna, hogy elmondja, amit akar. – Bekka figyelj azt mondtam, hogy beszélni akarok veled ugye?
- Igen, kíváncsian várom, hogy mit akartál mondani. Nekem bármit elmondhatsz. és amúgy te jól vagy? Kibékültél már Debhorával?
- Ez is az, amiről szeretem volna veled beszélni. Mióta először találkoztunk egyből azt éreztem, hogy benned megbízhatok, és hogy meg kell, hogy védjelek mindenkitől. Mikor reggel elmentem eléd azt szeretem volna elmondani, hogy nem-e lenne kedved velem eljönni, valahova mert jó lenne beszélgetni egy kicsit. És bocsánatot is akartam kérni, amiért csak úgy betörtem a házadba.
- Igen ezt már egyszer megtetted és semmi baj. Én reagáltam túl a dolgot. Ja és amúgy hogy kerültél tegnap este a házamba megint?
- Hát úgy, hogy ha nem tudnád én Lysanderrel lakom együtt és ő elment az orvoshoz, míg én nem voltam otthon és mikor haza értem nem tudtam bemenni, mert nem volt nálam kulcs. Így gondoltam, hogy ha otthon vagy beengedsz és megtudjuk előbb is beszélni azt amit akartam. Bementem vártam rád, de nem jöttél én pedig fáradt voltam és véletlenül elaludtam. Majd felkeltem és hallottam, hogy fürdesz nem akartam a szívbajt hozni rád és még egyszer magamra haragítani így elmentem megnézni, hogy hátha haza ért-e Lsy.
- Igy már értem. De hogyha nem volt otthon nem tudtad volna felhívni?
- De igen csak nem vette fel. A meglepetés a bocsánatkérésemnek a kifejezése. És ami Debhorát illeti nem békültem ki vele nem is fogok. Most se akartam mikor találkoztam vele kedd délután.
- De végül kedden egész szépen kibékültettek! –
- Ezt hogy érted??
- Csak úgy hogy láttam egy részét, de haza szaladtam, csak úgy, mint tegnap mikor…
- Mikor mi történt? Hol voltál tegnap?
- Hát tegnap reggel Nathaniellel megbeszéltük, hogy órák után elmegyek vele egy cukrászdába, mert beszélni akar velem. Reggel túl korán értem be és csak ő volt bent így beszélgetünk. Na és órák után volt az hogy elmentünk és a cukrászdába beszélgetünk ő egyszer csak elkezdett közeledni felém és és …
- és és mi?
- megcsókolt és én haza szaladtam és akkor észrevettem, hogy valaki van, bent mert nyitva volt az ajtó, aztán megláttalak téged és végül nem keltettelek fel, mert annyira aranyosan aludtál. J
- miért szaladtál el mikor megcsókolt? Nem tetszik neked?
- még csak most vagyok itt kb.1 hete és nem tudom, hogy mit érzek. Ezért szaladtam el. Annyit tudok, hogy oké jól néz, ki de a mai kis akciójával mindent elrontott, amit akart nálam. nekem ennyi elég volt belőle.
- Értem, ne foglalkozz vele, hogyha megint rád mászik, szólj nekem és akkor behúzok végre neki egyet.
- Miért vagytok ennyire rosszba amúgy?
- Kicsik voltunk akkor egész jó barátok voltunk aztán egy dolog miatt nagyon összekaptunk és az óta ki nem állhatjuk egymást. De többet nem mondok, róla ne próbáld erőltetni.
- Oké csak egy kérdés volt.
- Na, menjünk, megmutatom a meglepetésedet. J

Így tehát elindultunk nem tudom hova. Mikor odaértünk egy nagy magas épülethez akkor Castiel megfogta gyorsan a karom és felhúzott egészen a tetejéig és onnan rá lehetet látni az egész városra.

Nagyon szép volt a kilátás. Még beszélgetünk Cast-el és végül haza kísért.

-Jó éjt Kislány és vigyázz magadra!
- Jó éjt vöröske! szép álmokat és vigyázz magadra míg haza érsz. És ha netán Lys még megint kizárt gyere be nyugodtan mint eddig is és a kanapén elférsz! :P Ja és köszi a mai napot! Élveztem.
- Szívesen én is.

Majd elment én még néztem egy darabig az ajtóban majd elmentem fürödni és lefeküdtem aludni.

*Folyt köv. nem soká J

4.rész - A vallomás

A csütörtököm nyugodtan telt, ha lehet egy sulis nap nyugodt. Nem volt suliban a vöröske így elvoltam a többiekkel. Sokat hülyültünk, beszélgetünk és délután elmentem Rosa-val vásárolgatni. Nagyon jól éreztük magunkat egymás társaságában.

Ma reggel is ébresztő órám ébresztett szokás szerint, ahogy mindennap. Sajnos ma még péntek van és így indulnom kell a suliba, tehát ideje felkelni, mert a végén elkésem és nem ártana előbb indulni nehogy megint a vöröske elém jöjjön. Nem szeretnék vele most találkozni. Bár tegnap se jött elém. Felkeltem és elmentem felöltözni, sminkelni és utána elmentem enni a végeredmény ez lett: 

Ezután elindultam a suliba zenét hallgatva szokás szerint. Most szerencsémre a vöröske nem volt itt… biztos a kis barátnője „rövid pórázon” tartja. Na de kit érdekel, menjünk. Időben beértem még hamarabb, is mint a többiek. Így elindultam körül nézni, hogy nincs-e valami ismerős már bent a suliba. Hát eddig senkit se találtam. Így benéztem a DÖK - terembe hátha Nath bent van. Nem tévedtem nagyot épp bent volt és egy könyvet olvasott. Amikor észrevette, hogy bementem egyből abba hagyta.

-Áh, szia Bekka.- nézett rám meglepetten. – mi járatban vagy itt ilyen korán? J
- Szia Nath, hát semmi különös csak korán beértem kivételesen és meg néztem hogy van-e bent valaki ilyen korán? és ugy tűnik hogy igen J
- Oh, hát én általában bent szoktam lenni elég korán és elég későn is szoktam elmenni… sok dolga van egy DÖK – elnöknek, de persze vannak kivételek is, hogy nem vagyok bent J De biztos lehetsz abban, hogy itt szinte mindig megtalálsz! J
- Remek. J és amúgy mit szoktál csinálni a szabadidődben?
- Hát elég kevés van belőle, de amikor tudok, olvasok vagy sportolok, vagy ami épp eszembe jut. Egyébként megjegyezném, hogy ma nagyon csinos vagy Bekka! Nem mintha máskor nem néznél ki jól.  – mondta kicsit zavartan. -
- Nyugi értem, hogy érted. és köszi, a bókot J
- Nem lenne kedved ma órák után beülni egy cukrászdába?
- Öhm hát, oké miért is ne?! úgy se terveztem még mára semmit. J és a sütiket is szeretem!
- Na ezt megbeszéltük.
- Na de én megyek megnézni hogy beért-e már valaki… Órán találkozzunk. Szia Nath
- Szia Bekka órán. J

Azzal elindultam az osztályterem felé. Már bent ült szinte mindenki.

-Sziasztok. –ezzel leültem a helyemre hátra. vöröske nem volt bent.
- Szia Bekka köszönt a többség kórusban.

Épp hogy leültem a helyemre már be is csengettek. Megjött Nath is még a csengő előtt aztán a tanár is bejött. Óra után oda jött Armin és Alexy.

-Sziasztok srácok. Van nektek egy kics meglepim. J
- Szia Bekka. Mégis milyen meglepid? Add ide azonnal :D – mondta Alexy.
- Szia Bekka már felkelteted az érdeklődésemet. J - néztek kiváncsian mind a ketten. – ezzel elő vettem az ételhordót a táskámból és a tegnap készített csoki tortánk egy része volt benne. Alexy-nek fel csillant a szeme :D és oda jött hozzám.:

-Oh Armin nézd csak milyen kis édes ez a Bekka. – elkezdte csipkedni az arcom.- Mindjárt őt eszem meg a süti helyet. :D
- Alexy enged el… szegényt. – nézet kicsit zavarodottan szerintem nem tudta, hogy nevessen vagy segítsen :D vicces volt én is nevettem, de már kezdett fájni az arcom. Majd elengedte Alexy az arcom és a tortára vette magát. Armin elkezdett játszani én pedig körbe kínáltam szinte mindenkit az osztályban. J Amikor Armin-hoz értem épp a játékában szakítottam meg. :D aranyos volt.

És végül elfogyott az összes, amit hoztam. A többi óra és szünet csendben telt el. Kivéve az utolsó előtti szünet, amikor ki mentem az udvarra. Megláttam a vöröskét amint épp veszekszik valakivel. Kicsit közelebb mentem, hogy lássam ki az és haljak is valamit. Nem tudom miért, talán csak kíváncsi voltam.

-Nem igaz hogy nem értesz a szép szóból! Menj innen többé látni sem akarlak! Fel fogtad végre?
- De Cast-baby ne csináld, ezt én még mindig téged szeretlek. Nekem csak te létezel – mintha sírni kezdett volna?
- Ja meg persze az összes többi pasi, akivel már a tudtomon kívül voltál.
- De nem úgy volt rosszul láttad!
- Nem érdekel láttam amit láttam és most szia! És ne gyere többé a közelembe!

És ezzel elindult a suliba. De észre vette, hogy én az egyik padon ülök. Lehet, hogy rá jött hogy az egészet hallottam. Egy mérges pillantást vetett rám, de mintha megbánta volna és oda jött hozzám.

-Szia kislány! mizujs? – kérdezte szomorúan.
- Szia, nem sok épp zenét akartam hallgatni. kéred a füles egyik végét? J - néztem rá együtt érzően J
- Köszi, és mit szerettél volna hallgatni?
- Hát nem tudom. Ha már itt vagy akkor válasz te valamit – azzal kivette a kezemből a telómat és elkezdett keresgélni. választott utána még nyomogatatta majd visszaadta.
- Egész jó zenei ízlésed van! J - és egy dicsérő pillantást vettet rám. – és amúgy hallottál mindent? – na, erre mit is kéne válaszolnom? Nem akarom, hogy azt gondolja, hogy hallgatóztam..
- Háát… igen. De nem akartam hallgatózni! – közben a földet néztem. Ő csak hallgatott – És amúgy jól vagy? Ha szeretnéd én, meghallgatlak szívesen. J
- Nyugi tudom, hogy nem akartál hallgatózni, de ezt az egész udvar hallotta hisz nem is halkan beszéltünk. és nem igazán vagyok jól… és am úgyis szeretem volna veled beszélni a múltkor nem tudtam elmondani azt amit szeretem volna.  – ezzel becsengettek és mennem kellet órára.
- Figyi Castiel most nekem órára kell mennem nem, tudom, hogy te bejössz-e vagy sem de én megyek, Órák után van egy kisprogramom, de Holnap délelőtt találkozhatnánk úgyis szombat lesz.
- Oké, eltaláltad én nem megyek be. De délelőtt átmegyek érted és lesz egy kismeglepetésem! J
-Szia vöröske! – Visszanéztem mielőtt beértem és rá nyújtottam a nyelvem :D

Azzal rohantam is az órára már mindenki bent volt de szerencsére a tanár előtt értem be. Az óra végén oda jött hozzám Nath.

-Szia Bekka. Na, mehetünk? J
- Szia, igen csak összepakolom a cuccaimat.

Összepakoltam és elindultunk a városközpontba ahol egy aranyos kis cukrászdába értünk.

Nagyon szép kis cukrászda volt. örülök, hogy ide jöttünk. A cukrászda neve Vadmacs kávézó.  Én egy mignon-t kértem és ő egy oroszkrém torta szeletet evett.

-Ühm, de finom. Imádom a citromos mignon-t! J - elkezdett nevetni rajtam, ahogy a mignont kezdtem el enni
- Hehehhe, nagyon aranyos vagy így, örülök, hogy eljöttél J egy pillanatra elhallgatott, mintha elgondolkodott volna, hogy mit is mondjon. – El szeretnék neked mondani valamit.
- Mond csak nyugodtan, szívesen meghallgatlak.
- Figyelj Bekka, amint megláttalak azonnal mély benyomást tettél rám. És rossz néznem, hogy néha nagyon magad alatt vagy még ha leplezni is próbálod. öhm.. és és nem is tudom hogy mondjam el neked… várj talán így eltudom mondani. – míg beszélt egész közel került hozzám… és a mondata végére elkezdett közel hajolni hozzám megfogta az arcomat és: 

Megcsókolt. Majd én eltoltam és eltoltam magamtól és elfutottam. Egészen hazáig futottam nem is tudom, hogy miért?! hisz nem tett semmi rosszat,csak egy gond van ezzel, hogy én nem érzek iránta semmit se. Haza értem és és nyitva volt az ajtó. Valaki volt bent. De ki?

*Folyt köv nem sokára és izgalmas lesz nekem legalábbis tetszik amit kitaláltam J