13.rész - A kibékülés és rejtély

Ma reggel hamarabb keltem, mint Rosy. Csináltam gyors reggelit és közben felkelt ő is gondolom a csörömpölésre…

-Áh, szia Rosy jó reggelt! Hogy aludtál? J
- Neked is jó reggelt. Köszi, egész jól aludtam. De te hogyhogy ilyen korán fent vagy?
- Felkeltem és gondoltam csinálok reggelit és mivel vasárnap van kitaláltam, hogy mi lesz a mai program.
- Na, igen és mégis mi? – közben elkezdte enni a reggelit.
- Az meglepetés lesz. – mondtam neki vigyorogva… - együnk gyorsan aztán elmegyünk, vásárolunk és a többi majd kiderül J
- Oké legyen de aztán jó legyen J

Megettünk mindent majd elindultunk vásárolni. Megérkeztünk a plázába. Egyből belevetettük magunkat a ruhák közzé.. J

-Na és milyen ruhát válasszunk?
- Majd én segítek választani, de valami gyönyörűt. Legalább ez felvidít. J
- Oké

Végül kiválasztottuk.

-Na ezek szuperek ne is vedd le ebbe menjünk haza hadd nézzen minket mindenki! J
- Rendben Bekka ez tuti így lesz. – fizettünk és elindultunk a butikból
-Rosy figyi már megéheztem és szerintem te is így estére. Üljünk be az egyik étterembe és együnk.
- Oké benne vagyok, tényleg éhes vagyok. – elindultunk az étterembe.
- na és gondolkodtál már Leigh dolgon?
- mégis mit gondolkodjak rajta?
- Hát például hogy meghallgatod, hogy szerinte hogy történt…
- Háát nem is tudom… - ekkor félbe szakítottak
- Sziasztok, van egy kis meglepetésem. – ki más lehetet az? Hát az én drága vöröském. J
- Szia és még is mi? – kérdezte kíváncsian Rosy
- én fogok vacsorázni Bekka -val te pedig Rosy egy vacsora mellet elbeszélgetsz az én barátommal! És Nem-leges választ nem fogadok el. J - mondta vigyorogva és közben megjelent Leigh.
- Te tudtál erről Bekka? Miért nem szóltál előre?
- Nyugi Rosy ez nem rossz ötlet, hogy beszélgessetek egy kicsit, de őszintén nem tudtam erről csak annyit, ami az én dolgom volt ... J
- Kérlek hallgass meg Rosy – Leigh könyörgő szemekkel nézte
- Na jó legyen beszélek vele és majd meglátjuk mi lesz.

Leigh és Rosy leültek egy asztalhoz elkezdtek beszélgetni és rendeltek is. Közben természetesen a vöröske és én is leültünk egyik asztalhoz, de úgy hogy lássuk is őket. Mi is rendeltünk.

-Na de én miért is nem tudhattam az egészről?
- Mert akkor még a végén elszóltad volna magad és nem jött volna el Rosy. De eleget beszéltünk róluk most már velem is foglalkozz egy kicsit. Egy teljes napig nem is láttalak.
- Ja, te szegény drága egyetlenem… sajnálom, hogy így elhanyagoltalak.. – remélem hallja az iróniát a hangomban :D – na, mond ennyire hiányoztam? J
- Ne gúnyolódj, és igen tényleg hiányoztál te kis…

Nem fejezte be a mondatott, mert megérkezett a pincér az ételünkkel, amit megrendeltünk.

-Tessék itt az úr báránysültje krokett krumplival és a hölgy raviollia salátával.
- Köszönjük ;) - majd elment a pincér, de jól megnézett és Cast nek is feltűnt J - Mi az miért nézel így? – nézek, mint aki semmit se tud.
- Túlságosan megnézett… De ezen kívűl semmi. Nagyon jól nézel ki édesem.
- Köszönöm és ne légy féltékeny engem csak te érdekelsz. Na de együnk mert nagyon éhes vagyok már.
- Rendben.

Elkezdtünk enni és közben oda néztünk Rosyék asztalához és erre lettünk figyelmesek.

Mi végeztünk a vacsorával oda mentünk elköszöni Rosyéktól.

-úgy láttom jól alakultak a dolgok Rosy mi megyünk csak jöttünk elköszöni. de tudod, ha bármire szükséged van, csak szólj!
- Köszi Bekka és neked is Castiel további jó estét nektek menjetek csak.
- Szívesen J - mondta boldogan az én vöröském.

Ez utána elindultunk haza, de még útközben megpillantottunk valakikket.

Úgy tűnik ők is jól érzik magukat nem is zavartuk őket mentünk tovább. Majd nálam leültünk a tv elé és beszélgettünk és átöleltem.

-Örülök hogy segítettél kibékíteni őket.
- Semmiség Lys a barátom és Leigh pedig a tesója, Rosy pedig a te barátnőd. Én pedig ismerem Dehbora –t hogy mire képes.
- Az könnyen meglehet. – ásítottam egyet…
- Menj, feküdj le ideje nekem is haza menni.
- Rendben ki kísérlek. – Az ajtóban megálltam ő pedig vissza se fordult
- Szia, holnap találkozzunk a suliban.
- Szia – majd elment… ez fura még csak nem is adott egy puszit vagy nem is kötözködött nem is becézett, ahogy szokott mi lelte?

Nem tudom miért lett hirtelen ilyen furcsa… a tegnap is mikor meghallotta Dehbora nevét nagyon furcsa lett ma is mikor beszéltünk… De miért sietett ennyire? Kérdések, kérdések csak is kérdések kavarognak a fejembe, de egy választ se tudok adni semmire se… Felmentem a szobámba és megálltam a szekrényem előtt… mélyen elmerültem a gondolataimba… majd átöltöztem. El kell mennem egy kicsit futni, mondjuk, úgyis egész jó idő van. Kell egy kis friss levegő.

Egyre jobban éreztem magam, ahogy futottam nem gondolkodtam csak mentem nem is figyeltem, hogy merre… majd egyszer csak megbotlottam valamibe… a földre estem, de valaki hirtelen mellettem termet és felsegített hátulról.

-Hát te mit keresel itt ilyen későn?- és nem hagytam, hogy felsegítsen, megpróbáltam felállni egyedül.
- Ezt én is kérdezhetném tőled kislány! – Cast volt, de vajon hogy került ide?
- Az legyen neked mindegy, na csá majd találkozzunk megpróbáltam elindulni, de nem bírtam ráállni a lábamra.

- Mi a baj várj, segítek, ne siess ennyire.

-tegyél le! Majd akkor segíts, ha elmondod mit kerestél itt. – nem tett le és nem is válaszolt elindult egészen hazáig vitt majd bevitt és az ágyamra tett le.
- ma már csak feküdj, van valahol kötszer?
- a fürdőbe. – elment kihozta, majd bekötötte a bokámat. – így pihentesd és csak sétáltam a parkba, mert nem tudtam aludni. Jó éjt most már én megyek.
- Szia vöröske.

El is ment. Feküdtem gondolkodtam majd végül elnyomott az álom. Reggel az ébresztőm keltett. Felkeltem már a bokám se fájt annyira le is vettem a kötést, majd felöltöztem és reggeliztem.

 Ezután elmentem a suliba. Az egésznap eltelt unalmasan. Ma Cast nem jött suliba, na de vajon miért? Elég furcsa volt a tegnap este, nem hiszek neki, nem hiszem el hogy csak sétált… Órák után elmentem bevásárolni majd haza. Úgy eltelt az idő, hogy lassan este volt… így vacsorát készítettem mikor valaki csengetett.

-Szia, hát te mi járatban?
- Szia kicsim, csak gondoltam meglátogatlak ha már nem voltam suliba.
- értem gyere, be épp kész a vacsora kérsz?
- nem kérek, de attól bejövök. J és mit főztél?
- gyros-t. de miért nem voltál ma suliba?
- volt egy kis dolgom. ne haragudj. és hogy van a lábad?
- köszi meg van. – közbe én megettem, amit előszedtem. és elkezdtem elpakolni.
- na de én már most megyek is majd holnap találkozzunk, a suliba ígérem.
- Rendben, de hova sietsz ennyire?
- Most jut eszembe, hogy próbára kell mennem, na de szia sietnem kell. – nyomott egy puszit a homlokomra és elment
- szia – de már nem is volt a házba. miért ilyen furcsa? Miért siet ennyire? és mit titkol? Utána kell mennem!!

*Folyt köv hamarosan. holnapután lesz a szóbelim. kérlek titeket akik olvasátok hogy szorítsatok nekem! és utána lesz hamarabb rész! :) köszi azoknak akik olvasák. :*