3.rész - Egy újabb nap.

.... Sétálok, egy sötét helyen. Ez egy erdő egy nagyon sötét erdő, de még is hol vagyok? Nem ismerős ez a hely. De mintha valaki követne… Egyszer csak azt veszem észre, hogy egyre gyorsabban lépkedek. De már futok is mire tudatosul bennem, és ez a valaki fut utánam. De ki lehet az? Kezdek félni. Érzem, hogy tudom, merre kell mennem. Héé van ott valaki! De ki lehet az ott, oda kell mennem, érzem, hogy vele biztonságban leszek? Majd megint csak elérem, és a karjaiban találom magamat! Deja vu érzésem van.
- Nyugi Bekka most már biztonságban vagy pihenj! Majd én, megvédelek!- hittem neki nem tudom miért és megint csak nem láttam az arcát.

Valami szörnyű zajra lettem figyelmes, ami nem hagyott nyugton. Kinyitom a szemem és a szobámba vagyok és az ébresztőórám hangját hallottam (megint) Megint? Hm… De hisz tegnap is valami hasonlót álmodtam. De most több mindenre emlékszem. Ki lehet az, aki megvéd? És ki elől menekülök? – Remélem, minél hamarabb rá jövök, mert a visszatérő álmok nem jelentenek sok jót.

Na de ideje készülni ma még csak szerda van tehát suli. Először is lementem a konyhába inni egy tejes kávét majd valami kaját kerestem. Hm… ideje lenne bevásárolnom, nem sok kaja van itthon ma még oké, de délután mindenképpen el kell mennem. Ettem aztán elindultam fel a szobámba elkészülni. 

Na de ideje indulni, mert a végén még elkések. De kimentem az ajtón épp becsuktam mikor el akartam indulni valakinek neki ütköztem. De ő elkapott a derekamnál fogva és nem engedte, hogy elessek. Sőt még inkább magához húzott. Éreztem, hogy biztonságban vagyok.
- Szia, kislány. – és ezt azzal a vigyorgó mosolyával mondta. – Te mindig beleütközöl valakibe?
- Szia vöröske, igen úgy tűnik. J De te hogy kerülsz ide? Mindegy amúgy is beszélni szeretnék veled.
- Eljöttem eléd hogy biztos beérj a suliba J Remek én is akartam veled. Na de mondjad miről szerettél volna velem beszélni? - és érzem, hogy csak rám figyel, most nem érdekli semmi se.
- Induljunk el és út közben elmesélek mindent. Csak hogy biztos beérjünk a suliba, ha már eljöttél elém. :P
- Oké J - és elindultunk.

A kezembe volt a telefonom és a fülesem, mert épp zenét akartam megint csak hallgatni még mielőtt megjelent Cast, és természetesen észre, vette és kivette a kezemből.
- Na, elkezded végre, hogy miről akartál beszélni velem? – Közben nyomkodta a telomat.
- Igen, persze. Csak annyit szeretem volna mondani, hogy bocsánat Cast. – Vissza, adta a telomat.
- Csak ennyi? – Nézett rám értetlenül… Gondolom azt hitte, hogy letámadom a csaj miatt…
- Bocs, hogy csak úgy kidobtalak a házamból… de lehetőleg többet ne törj be úgy, hogy nem tudok róla, Oké?
- Hát… - egy sunyi mosollyal nézett rám és közben forgatta a szemét. – oké, de ne vegyél rá mérget :P De amúgy nekem is el kéne mondanom valamit, igaz hogy csak nem rég ismerlek, de mély benyomást tettél rám és ….

Közben beértünk a suli udvarára és egy csaj jött oda hozzánk. Ugyanaz, akivel a vöröske csókolózott.

-Szia Castiel-baby! Merre, jártál? És, ő ki? – nézett egy kicsit féltékenyen.
- Szia Debh, ő itt Rehbekka, és nem érdekes merre voltam már itt vagyok. Rehbekka ő itt Debhora a régi barátnőm.
- Szia Debhora, örülök, hogy megismertelek, de most nekem mennem kell. – Próbáltam vissza fogni, hogy nehogy beszóljak valamit valamelyiknek, és inkább mentem a suliba. – Sziasztok.
- Szia Rehbekka. – mondta ezt nagy örömmel Debh (csak hogy végre elment már gondolattal)
- Szia Bekka.- köszönt Cast de mintha mondani akart volna valamit, de már mindegy nem számít. Majd kiderül előbb utóbb.

Nem foglalkoztam velük és bementem a suliba, de az ajtóból visszanéztem és Debh úgy megcsókolta Cast hogy rám nézett, mint aki jelezni akarná, hogy Cast már az övé és féltékenyé akarna tenni… De engem nem is érdekel Cast csak egy barát… Vagy talán érzek mást is iránta, mint barátság?
Én rohantam tovább hisz mindjárt becsengetnek, de nem számít, nem érzem, jól magam első órát kihagyom, és kint maradok. De amint futottam beleütköztem valaki be. Vagy inkább valakik be.

- Ohh szia, bocsi nem vettünk észre- nézett rám mind a kettő vidáman – minden oké?
- Igen csak kicsit felszült vagyok. Am a nevem Rehbekka.
- Áhh igen az új lány a miénk pedig Aley és Armin ikrek vagyunk. – a kék Alexy a fekete Armin, asszem :D
- Igen az új lány, aki mindenkinek neki megy.. hihhiiihi…
- Gyere velünk lesz, órád ülj, mellé mellettem úgyis van egy szabad hely és bemutatunk másoknak is esetleg. – mondta Armin aztán megfogta a kezem és behutott a terembe.
- Oké, miért is ne? J - és elindultunk a terembe.

Egésznap Arminékkal voltam sok mindent megtudtam róluk. Armin szeret játszani, Alexy pedig szeret vásárolni. Alexy Iris mellett ül így bemutattak neki, majd Iris is bemutatót a többi barátjának Violettnek és Rosalyanak. Mindegyikükkel jól éreztem magam, egész napot együtt töltöttük és minden órát elhülyültük nem törődve senkivel. Néha még a tanár is ránk szólt.

-Bekka nincs kedved átjönni ma hozzánk? – kérdezte Armin.
- Igen gyere át nálunk Bekka- kérlelt Alexy is.
- De miért is ne? J - de aztán eszembe jutott, hogy mit is terveztem mára. – Oh várj mégse mára már terveztem valamit amit nem halogathatok.
- Oké akkor legközelebb. – szomorúnak tűnt ettől.

- Na, jó tudod, mit gyertek át ti Alexy-val feltéve, hogyha segítettek nekem abban, amit elterveztem!
- Oké. – Egyből jó kedve lett, pedig még nem is tudja még mire vállalkozott.
- És te Alexy benne vagy? – néztem rá kérdően. J
- Persze hogy benne vagyok! J De mégis miben kéne segítenünk? – na, neki végre leesett :D
- Hihhihi … majd megtudod suli után.
- De titokzatos valaki, de legyen oké J - mosolygott rám Armin.

Egésznap tök jól elvoltunk Castiel csak néhány órán ült bent akkor is engem figyelt, de én még csak rá se hederítettem és próbáltam elkerülni. Még szünetbe se tudott oda jönni ,mert vagy én voltam (szándékosan) mással vagy ő volt a kisbarátnőjével. Még csak most tűnt fel Lsy nincs is ma suliba fel is hívom, hogy mi lehet a baja.

-bíp, bíp… -
- Szia Lys Bekka vagyok.
- Szia Bekka mondd, mit szeretnél?
- Csak azt, hogy feltűnt, hogy nem vagy suliban. Miért?
- Beteg vagyok a hétre kiírtak, de semmi komoly.
- Ah így már érthetőbb, vigyem át a leckét?
- Köszi, rendes vagy nem kell, mert már Rosa beígérte, hogy hozza.
- Rosa? Csak nem Rosalyra gondolsz?
- De igen, a bátyámmal jár és nekem is jó barátom. Miért?
- Ja, csak azért mert ma ismertem meg. De oké akkor jobbulást most már mennem kell, majd még beszélünk, és akkor mesélek neked. Szia
- Szia Bekka és vigyáz magadra!

Ezzel le is tette a telefont és én meg vártam a fiúkat, hogy hol vannak már. Áh itt is vannak már.
- Na, srácok mehetünk?
- Igen de mégis hova?:- Kérdezték egyszerre kíváncsian J
- El kell jönnötök velem bevásárolni, mert mint tudjátok egyedül lakom a házamba, és a beköltözésem óta nem voltam bevásárolni.
- Oh, hát csak ennyi? Akkor indulás! Minél hamarabb végzünk annál jobb. – jelentette ki Alexy.
- De igyekezzünk, el kell érnünk a buszt, ami a városközpontba, megy.
- Na, akkor gyerünk – mondta vidáman Armin.

Elindultunk a buszhoz. Kicsit még futottunk is hogy elérjük a busz elértük aztán elindultunk bevásárolni mindenfélét és a fiúk segítettek cipekedni nekem. Majd beültünk egy kávézóba és a fiúk meghívtak egy capucinora mert végül azt választottam… Ők ketten forró csokit ittak. Majd elindultunk a buszhoz hogy haza kísérjenek és segítsenek haza vinni a cuccot. Most nem kellet futnunk, hogy elérjük a buszt…
- Na végre csak, hogy haza értünk. – és ezzel a mondatommal beléptünk a házamba és lepakoltunk.
- Hát már ideje volt… - mondta Alexy – De ne haragudj Bekka nekem haza kell mennem, mert holnapra egy beszámolot kell csinálnom bioszból, így sajna nem tudok tovább segíteni…
- Semmi baj menj csak Alexy köszi hogy eddig is segítettél. – Igy elköszöntem Alexytól és Amrinhoz fordultam. -  Armin és te maradsz még vagy már is mész te is?
- Én még maradok és segítek neked, ha tudok. és utána hülyülünk még aztán megyek én is. J Esetleg készülhetünk együtt holnapra…-
- Öhm. persze oké pakoljunk el és utána. J
- Szia Alexy- mondtuk egyszerre Arminnal.
- Sziasztok, aztán jók legyetek. Majd később találkozunk otthon Armin. – és el is ment.

 Elpakoltuk mindent, amit vettünk. Egész gyorsan haladtunk aztán neki álltunk kaját csinálni. Elég vicces volt :D

Csináltunk egy csoki tortát egész jó lett. J A torta sütés közben beszélgetünk is…

- Na, és Rehbekka hogy érzed itt magad a Sweet Amors-ban?
- Hát egész jól érezem magam itt. Eddig talán itt a legjobb azok közül ahol eddig bárhol is voltam. –Látszott rajta hogy nem hisz nekem.
- De? Biztos van, ami most nem tetszik az itt létedben nem? Látszik rajtad Bekka.
- Ohh Armin… L - Ezzel a nyakába borultam és elkezdtek a könnyeim folyni.

-Úgy tűnik nagyon is jól kiismertél engem. L
- Na, mondd el hogy mi a baj? Én, meghallgatlak láttam rajtad már akkor mikor belénk ütköztél csak nem akartalak piszkálni úgy hogy nem ismerlek, és persze Alexy előtt sem… és nem is voltam benne biztos hogy van valami lehet hogy csak rosszul láttam de ezek szerint egyáltalán nem!  Nézett rám meglepődöttem.
- Ezt köszönöm is szépen, igen jól láttad még csak most kezdtem el ide járni, de már is ki vagyok szinte borulva. Néha elég vissza fognom magam.
- Meséld el mi a baj hogyha szeretnéd, de nem muszáj, inkább tudod mit?
- Mit? – néztem rá meglepően.
- Játsszunk, és tereljük el a figyelmed. és közbe is tudsz mesélni ha szeretnél.
- oké J

Elég sokáig játszottunk. Majd megcsörrent Armin telefonja Alexy hívta, hogy még is mikor megy haza, mert már későre jár. Rá néztünk Arminnal az órára és tényleg késő van már 8 óra volt. Lette a teloját, elköszönt tőlem és elindult haza. Én elmentem fürödni majd lefeküdtem az ágyamra majd laptopoztam még kicsit. Megnéztem kik jelöltek be hát körül belül mindenki akit ma megismertem. Aztán elaludtam.