10.rész - A meghívás

Mi van itt? Miért nem tudok fel kelni? aztán kinyitom a szemem és hogy is tudnék felkelni hogyha két só zsák fekszik rajtam. Nem tudtam megmozdulni… elkezdtem mocorogni hátha valahogy még is sikerülne felkelnem… Valaki felkelt…

-Vau, Vau… - elkezdett ugatni Démon majd megnyalta az arcom és csóválta a farkát.
- Na Démon hogyha tényleg kedvelsz akkor leszeded rólam ezt a só zsákot… J -

Ő csak értetlenül nézett rám… Cast persze még mindig aludt. Elkezdtem letolni magamról és úgy tünik Démon mgértette mit akarok. Segített lelökni :D Végül sikerült is lelőkni és erre már persze felkelt.

-Aucs mi a fenét csinálsz? – kérdezte kicsit mérgesen.
- Hát nem tudtam felkelni tőletek majd Démon segített lelökni az ágyról, hogy végre felkelj :D
- Igen? akkor gyere te is… - és megfogott és lerántott magához. J

-Szállj le rólam nehéz vagy!
- Most megvagy kislány! Nem menekülsz… - ekkor nem tudta befejezni a mondatát mert ráugrott Démon és rá morgott majd hozzám jött és össze vissza nyalogatott! J

- Tessék már a saját kutyám is ellenem van :D Ezért még számolunk Démon!
- Hagyd békén az én megmentőmet! J - Közben én felkeltem a földről és elindultam a konyhába – Gyere, Démon kapsz reggelit. Te pedig vöröske menj, fürödj, le vagy öltözve nekem mindegy csak siess.

Megettem Démont majd csináltam Cast- nek is valami reggelit, míg ő megfürdött addig én is megreggeliztem. Majd felmentem a fürdő elé, mert nem bírtam megvárni mire kijön a vöröske.

-Na végre hogy kész vagy! Lent van, a reggeli egyél nyugodtan addig én is elkészülök. – Majd bementem a fürdőbe magamra zártam az ajtót biztos, ami biztos bár tudom, hogy Démon megvéd: D hihhi. Majd elkészültem elég hamar.

Amint kész voltam le mentem a földszintre Cast-hez de akkor már senki se volt ott… hova tűnhettek?! Ekkor kaptam egy sms-t azonnal rohantam megnézni a telom ami a szobámba volt.

Majd fogtam a táskám és elindultam a suliba. Kíváncsi vagyok hogy Cast honnan tudta a számom és hogy mit akar kérdezni… Alig hogy elindultam otthonról csak azt hallottam hogy valaki kiabál utánam de ki az?

-Várj Bekka!
- Oh, Szia Ken, mizujs?
- Szia, semmi különös van egy meglepetésem és nyugi már csak a barátod akarok lenni… Felfogtam. J
- Na ennek örülök, jó hogy végre csak a barátom akarsz lenni épp a suliba tartottam – félbeszakított -
- Elkísérhetlek? – közbe azzal az aranyos mosolyát is megvillantotta
- Oké, de mi az a meglepetés? Majd nem sokára megtudod :P – majd mögém állt – van kekszem kérsz? J

Míg a sulihoz értünk sokat beszélgetünk és nevetgéltünk. Majd oda értünk a sulihoz és megállítottam.

-Na most már ki vele mi az a meglepetés?!
- Hm.. na jó ha már így sarokba szorítottál muszáj leszek.. :D Ide fogok járni suliba én is. J
- Vááóóó ez tényleg meglepetés. J Akkor gyere és bemutatlak néhány osztálytársnak úgy is itt jönnek. J - megvártam, míg egy kicsit közelebb értek – sziasztok, fiúk bemutatom, az új osztálytársunkat Ken J
- Szia, Ken?! Az én nevem Armin a tesóm pedig Alexy. –mondta Armin
- Mi osztályunkba fogsz járni ez tök jó! J - mondta Alexy vigyorogva

-Ha lehetne, hívjatok Kentin –nek, régen hívtak így mikor még nem így néztem ki… egyedül Bekkának hagyom mert régről ismerem…
- Oké Kentin. J - mondták egyszerre
- Neked nem kéne megkeresni a Dök elnököt, mint új diák?
- De azt hiszem.
- Na, akkor gyere, segítek megkeresni, J Sziasztok, fiúk az osztályban majd, találkozzunk.

Majd bementünk a suliba és egyből a Dök terem felé vettem az irányt Ken pedig követet.

-Szia Nathaniel, zavarhatnánk egy kicsit?
- Szia te bármikor de most úgyis épp ráérek mond csak mit szeretnél? J
- Ő az új osztálytársunk Kentin és a beiratkozási papírjai miatt jöttünk.
- Oh, igen már emlékszem. Szia Kentin én Nathaniel vagyok a Dök elnök.
- Szia Nathaniel. – majd felém fordult. – köszi Bekka innentől elboldogulok. úgy is becsengettek.
- Oké sziasztok majd a terembe találkozzunk! J

Majd ott hagytam őket és elindultam a szekrényem felé. kivettem néhány cuccom majd mikor megfordultam valaki a szekrényhez nyomott és mikor felnéztem akkor láttam hogy ki is ő J

Kissé elpirultam olyan közel hajolt hozzám.

-Szia kislány! J
- Szia Vöröske mit szeretnél?
- Nem emlékszel csak beszélgetni…
- Tényleg jut, eszembe honnan is tudod a számom és legutóbb honnan is tudtad, hogy mi a kedvenc reggelim? Honnan tudsz ennyi mindent rólam?
- Hát mondtam a múlt kor utánad kérdezősködtem…
- Nem vall rád, hogy kérdezősködsz… úgy hogy ezt nem veszem be…
- Jó nem is kell… Ez legyen az én kis titkom;)
- Na jó legyen… Gyere mindjárt becsengetnek..
- Várj akartam valamit kérdezni
- Na és mi lenne az?
- Majd délután suli után találkozzunk, és akkor elmondom.
- Hm… akkor találkozok veled délután, ha most bejössz az órákra vöröske! J
- Veled nem könnyű alkudni, de legyen. De akkor menjünk most már!
- Oké, ez könnyű volt.

Az órák nem voltak túl szórakoztatóak, de muszáj bent ülni szóval mindegy. Lassan de elteltek az órák. A legelső órán a tanár bemutatta Kentin az osztálynak. Majd Rosaly -val beszéltem egésznap… elmeséltem, hogy mi történt tegnap miután elváltunk. Csodálkozott rajta majd örült hogy jól vagyok J Amint kimentem a suliból Cast már ott várt az udvaron…

-Na mehetünk kislány?
- Nem unod még ezt a kislányozást?
- Nem – elkezdett kárörvendően nevetni J
- Na, jó menjünk és mégis hova?
- Majd meglátod J

Majd elmentünk a plázába és ott egy kis kávézóba ültünk be rendeltünk és utána elkezdetünk beszélgetni…

-Na végre elmondod hogy mit szerettél volna?
- Na, jó oké most már kénytelen leszek ugye? – sóhajtót egyet – A pénteki bálra van már partnered?
- Nem még nincs, de ez most, hogy jön ide?
- Úgy hogy velem fogsz jönni!
- Nem is kérdezed csak ki jelented?
- Igen vedd ezt egy köszönetnek… amiért megmentettelek tegnap. :P
- Ebben van valami. Oké legyen.
- Gyere haza kísérlek.

Elindultunk majd a házam elé értünk és épp beindultam, amikor visszahúzott és szorosan magához ölelt és egy puszit adott az arcomra J

- Jó éjt kislány! J Holnap találkozzunk.
- Neked is vöröske! Reggel várlak. Szia

Majd elment én pedig bementem a házba elmentem zuhanyozni majd elgondolkodtam az érzéseimen és végül így aludtam el. A gondolataimba belemerülve.

*Folyt köv. nem soká. Ígérem nem soká jön még csak a java… J