6.rész - Az újra találkozás

Éjjel alig tudtam aludni. Sokat gondolkodtam a tegnapi napon. Ma dél körül keltem fel hisz Vasárnap volt. De valami finom illatot érzetem, de mi lehet az? Hisz egyedül lakom itt. Felkeltem az ágyamból és lementem a konyhába /félkómásan/. Mikor leértem az emeletről egyből a konyhába néztem be és csodák csodája az asztal meg volt terítve két főre és valaki épp a tűzhely mellet állt valaki mikor rá jött, hogy figyelek akkor megfordult.

-Szia kislány! J - nézett rám vigyorogva. – Felkeltél már épp indulni akartam felkelteni téged!
- Szia Cast. Te mit keresel itt? És mit csinálsz? – néztem rá meglepődötten. – és vasárnap van miért kellett volna felkelnem?
- Hát bejöttem, úgy ahogy szoktam, J és hogy mit csináltam neked még egy meglepetést a tegnapi után. Ezért kellett felkelned. Na, hogy tetszik? – Ezzel az asztalhoz húzott és leültet és úgy tűnik a kedvencemet csinálta, de vajon honnan tudja mi az?
- Hé, te honnan tudod, hogy mi a kedvenc reggelim? És hogyhogy tudsz főzni?
- Hát úgy hogy kicsit utánad jártam J és onnan, hogy sokat főztem már magamnak is hisz Lys-el élni nem egyszerű főleg, hogy a szüleim állandóan dolgoznak, így meg tanultam gondoskodni magamról. Na, de kezdj neki, mert a végén kihűl J
- Oké – ezzel beleharaptam. – De te nem is eszel?
- Dehogy nem! – és neki látott ő is, Ő palacsintát evett csoki sziruppal én pedig tükörtojást bacon - nal.
- Neked ez a kedvenced? J - néztem rá vigyorogva annyira édesen ette :D
- Igen imádom a csokis palacsintát! – erre már ő is a legszebb vigyorát vette elő. – Kérsz?
- Persze hogy igen. – felszúrta a palacsintát egy villára és tartotta, hogy kapjam be, és mikor be akartam kapni elhúzta előlem. és így szórakozott rajtam. Végül feladtam. J Mikor látta, hogy nem küzdök be kapta a palacsintáját. Majd oda mentem és elvettem az egész tányérral és elszaladtam vele :D Természetesen ő szaladt utánam. Leültem a földre és elkezdtem magamba tömni mire oda ért elkezdett csíkolni. Alig tudtam lenyelni, ami épp a számba volt. végül sikerült lenyelnem és természetesen nem hagytam magam és visszakapta végül leterítettem a földön és én fölé kerekedtem.

Nem nagyon tetszett neki. Nekem annál inkább J

-Bekka nincs kedved eljönni ma velem egy buliba?
- Dehogy nem, miért is ne? – vágtam is rá azonnal J - Úgy se voltam azóta mióta ideköltöztem.
- Tényleg te miért költöztél ide és hogyhogy egyedül laksz? – Nem tudtam hogy elmondjam-e neki… nagyon elgondolkoztam rajta. – Még egy képet is láttam azon nem a szüleid vannak? – De amint belegondoltam hogy mi is történt…

Elkezdtem sírni.

-Semmi baj Bekka ne sírj, nem kell elmondanod, ha ennyire rossz! Majd elmondod, ha úgy érzed, de én mindig itt leszek neked! J - szegény Cast nagyon megijedhetett hisz semmit se tud.
- El kell mondanom, hogy legalább egy valaki, tudja. és nem tudom miért, de úgy érzem, benned megbízhatok, és melletted biztonságban vagyok!
- Rendben akkor mondd én, meghallgatlak. És persze hogy megbízhatsz! Én mindig meg foglak védeni, mellettem biztonságban lehetsz! – húú de deja vu érzésem van.
- A szüleim meghaltak.- Itt a kép a szüleimről. -

- Igen árva vagyok. De a nagynéném magához vett, de tudja, hogy most magányra van szükségem és nekem adta ezt a házat, ami úgy mond az ő egyik nyaralója ritkán jár ide. Minden hónapban küld nekem pénzt és így elélhetek egyedül, amíg felnőtt nem leszek.  Nina nénikém nagyon rendes szeretem is őt. Mindig is megértett. De mindig is a szüleimmel éltem és most hirtelen egyedül lettem már megszoktam. De megpróbáltam túltenni magam ezen és nem gondolkoztam ezen most azért kezdtem el sírni, mert feltörtek az érzések bennem.
- Értem ez tényleg szomorú, sajnálom, most tudom, hogy miért nem akartál beszélni erről az osztály előtt, és hogy egyáltalán miért nem mondtad el eddig még senkinek se! De hé, figyelj, most már itt vagyok én, és ha kell valamiben segítség, akkor csak szólj, szívesen segítek.
- Köszi vöröske! :P és ezzel meglöktem kicsit és felálltam a földről visszamentem enni. ő persze követett.
- Na, kislány, ha végeztünk az evéssel én elmegyek haza aztán olyan 6 körül érted jövök. Oké?
- Oké – Gyorsan megettünk mindent és én elmentem a plázába vásárolgatni egy kicsit a bulira Cast pedig haza ment.

Tök jó kiválasztottam a ruhámat és elindultam haza . Haza értem elmentem letusolni majd felöltöztem sminkeltem és végül majd nem kész voltam akkor érkezett meg Cast.
- Szia Kislány kész vagy már?
- Szia Cast egy perc és kész vagyok. Am nem előbb jöttél? De igen hogy biztos időben kész legyél!

-Kész is vagyok időben, még ha nem is lennél itt. :P
- Huu….
- Miaz? Valami baj van?
- Nem semmi, épp ellenkezőleg nagyon jól nézel ki! – asszem elpirult. De nem csak ő J
- Öhm… köszi. Te se nézel ki rosszul. Na, mehetünk?
- Persze, csak rád várok.

Elindultunk, én nem tudtam, hogy pontosan hova megyünk egyedül Cast tudta hisz még azt se mondta, hogy hova megyünk , de nem számít. Már kíváncsian várunk. Megérkeztünk, nagyon jó helynek tűnt. Bementünk Cast megfogta a kezem nehogy elhagyjon, gondolom. J Egyből a pulthoz mentünk.

-Iszol valamit? Vagy majd később?
- Igen egy csoki krém likőrt. Te mit iszol?
- Egy csoki likőrt és egy gin tonic –ot- mondta a pultosnak. Megnéztem a pultost és olyan ismerős volt. De nem jutott eszembe hogy honnan.
- Figyelj, Bekka most egy kicsit itt hagylak, ha nem gond van egy kis dolgom, de sietek vissza oké?
- Na, szép te hívsz el és itt is hagysz? vöröske? Na, jól van, semmi baj Menj, csak J Hidd el meg leszek egyedül is. – Majd elment én épp a pulthoz fordultam az italunkért. A pultos elkezdett nagyon nézni.

- Rehbekka? Rehbekka Smith?
- Igen, de te honnan tudod a nevemet? – kérdeztem csodálkozva.
- Hát nem ismersz meg? Persze nem így néztem ki mikor utoljára láttál! Én vagyok az Kentin.
- Ken?? Most már tudom, hogy honnan voltál annyira ismerős nekem J
- Kérlek, ne hívj így, a katonai suliban már megszoktam a Kentin és ez így jobb is mert már más vagyok.
- Ne haragudj, de nekem jobban tetszik, a Ken és ezért így szeretnélek hívni, hanem gond.
- Na, jó de csak te hívhatsz így. Amúgy nagyon jól nézel ki.
- Köszi, szépen, te am hogyhogy itt vagy pultosként?
- Egy haverom mondta, hogy kéne egy kis segítség. De párpercre itt tudom hagyni, nincs kedved velem jönni, táncolni?
- Tudod, mással vagyok most itt. és abban egyeztünk, meg hogy itt megvárom.
- Jaj, pár percet kibírsz egy régi baráttal. És ezt a kört én állom nektek. – megittam a csoki likőrömet és elmentem Kennel táncolni. De még most is úgy volt, ahogy sejtettem. Kennek még mindig bejövök. A tánc közben elkezdett közeledni és megakart csókolni, de én nem akartam! El akartam tolni, de nem ment!

- Ken, én még mindig nem érzek úgy irántad, ahogy te irántam. Kérlek, ne erőltesd. – de mint aki nem ért a szép szóból. Nem akart elengedni és a hangos zene miatt senki se vette észre. – Ken, engedj el!  - Most még sokkal erősebb volt mint legutóbb találkoztunk a régi suliban.

-Bekka én szeretlek még mindig és nagyon akarlak.
- Ken engedj el! – Nem engedett, de valaki már megint segített.

- Nem hallottad pultos fiú enged el!
- Mert ki vagy, hogy megmondod, hogy mit csinálhatok és mit nem?
- A barátja, na tűnj innen mielőtt jobban dühbe gurolok.
- Oké jól van, Bekka még majd beszélünk

Azzal Ken otthagyott minket hála. Én pedig csodálkozva néztem Cast-re de közben hálálkodtam is neki hogy megvédett.

-Látod én mondtam, hogy megvédelek! Na de gyere, menjünk, még mielőtt még többen rád másznak. A többit meg majd megbeszéljük később!
- Oké, menjünk. de hova?
- Ja, el is felejtetem, az ismerősöm zenél, és beszéltem vele van mára még egy meglepetésem.

Tehát elmentünk a színpad mögé és mondta, hogy az ismerőse megengedte, hogy mi is fellépjünk.

-Honnan tudod, hogy tudok gitározni? – erre elkezdett vigyorogni.
- Onnan hogy láttam a gitárt a szobádban. Na gyere ne kéresd magad! J
- Nem kéretem magam. Csak utánad vöröske! J

Azzal felmentünk a színpadra és játszottunk. És nagyon élveztem.

Ezután, nagyon későre járt mire haza készültünk menni. De nem akarta, hogy egyedül menjek, ezért elkísért. Én megkértem, hogy maradjon, mert már tényleg későre járt. És így holnap megtudjuk, beszélni amit, kell, és együtt tudunk menni suliba. Vagy max haza siet reggel, de estére mindenképp marasztaltam hisz úgyis egyedül lakom. Végül beleegyezet, Volt ott fiús ruha is hiszen a nagynénémnek van egy fia akinek a ruháiból maradt ott. azt adtam neki. Elmentünk fürödni persze külön- külön és utána lefeküdtünk aludni. a szobámba volt egy kihúzhatós kanapé ott aludt ő. És a múltkor amúgy is ott hagyta a dzsekijét most visszakapta. Egész este úri ember volt Cast de szerintem, ha akar, akkor tud ő rossz is lenni. (jó értelemben). Elalvás előtt végig gondoltam az egész napot és szuper volt a Ken részt leszámítva. De annak örültem, hogy újra találkozhattam vele.

*Folyt köv. nem soká